Elkúródott az egeremen a görgő. FOGALMATOK SINCS, mennyire fontos része az életeteknek a görgő. Csak fel sem tűnik.
Bazmeg.
Évértékelés következik, magamnak.
- Úgy szeptemberig egy nagyon boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban éltem. +2 pont
- Szeptemberben kiraktak, mint macskát szarni. - 1 pont
- Lediplomáztam. +1 pont
- Találtam munkát. +1 pont
- Nem szeretem a munkát. -1 pont
- Jártam interjúzni, építgettem saját magam, nem adtam fel semmit egy percre sem. +1 pont
- Elkezdtem gyúrni. +1 pont
- Három nap után elfelejtettem tovább gyúrni. -1 pont
- Vettem kézisúlyzót. +1 pont
- Azóta sem használtam. -1 pont
- Volt egy nagyon zsír nyaram annak ellenére is, hogy dolgoztam végig. +1 pont
- Rájöttem, hogy 23 éven aluli lányokkal teljesen felelseges randizni, vagy bármit kezdeni. +1 pont
- Kizárólag 23 éven aluli lányokkal randiztam, mióta erre rájöttem. -1 pont
Ez bizony +4 pont, tehát elmondhatjuk, hogy a 2008-as év pozitív mérleggel zárt, így jó eszendőnek mondható.
Ahhoz, hogy 2009 még jobb legyen, én is kellek. Igyekszem majd. És most remélek.
Szifon, vegyek-e vagy ne vegyek-e?
Jó cucc, meg minden benne van, amire szükségem van jelen pillanatban (telefon, mp3lejacco, GPS), viszont a havi 10 ezres díj nekem masszív - szerintem még életemben nem telefonáltam el ennyit egy hónapban, és most sem tudnék. A mobilinternet nem mozgat meg túlságosan, úgysem használnám túl gyakran.
Faszér csak előfizetéssel árulják :(
Igen, gyári sablont húztam a blogra, nagyon untam már az előzőt, majd dolgozom rajta ofkorsz, nem marad így.
Bubus, egy kurva szót se. :D
Szia, mizu.
Itt ülök negyed 1kor, holnap meló, de én csak zenét hallgatok a lastfm-ből, ami ismét két kurvajó zenekarral ismertetett meg röpke 10 perc alatt (Rev Theory és Saving Abel). Ha lenne cigim, most biztos elszívnék párat, mert kattog az agyam. Méghogy 18 évesen történik a "pályaválasztás"? Faszt, azután kezdődik, miután lediplomáztál - ráadásul nem is mindig te választod ki a területet, ahol építkezni kedesz, hanem gyakran az téged. Igen, kicsit félek, hogy nem lesz belőlem senki, és bár tudom, hogy nincs rossz melóm ahhoz képest, hogy csak 23 vagyok, mégis bennem van egy kicsit a jól ismert "mi van, ha máris elbasztam" érzés.
De mi van, ha nem?
Lényeg a lényeg, hallgass te is velem Rev Theory-t.
És kelts fel 7kor, valahogy.
Óbazm, 3G és GPS az új, olcsóbb ájfónban. Eddig is szemeztem vele, de abszolút nem érte meg az árát, így viszont bőven kiadok érte 90-100at is akár, mert ha egy zsír mp3-lejáccót, egy jó GPS-t és egy frankó telefont akarnék külön-külön venni, az bőven több lenne, mint 120-130.
Geek vagyok, konzumidióta? Üss és alázz!
Na, egy kis státuszápdét, hogy mizu.
Címszavakban végeztem a sulival, készülök az államvizsgára, hogy azután átvegyem a bizonytalan értékkel bíró diplomámat. Emellett dolgozom egy multinál, tetszik, meg is fizetnek, remélem, jó referencia lesz a későbbiekben az, hogy folyamatosan, egész nap britekkel dumálok. Barátnőm pedig még azóta is megvan, szerencsére - bár ezt gondolom, magadtól is kitaláltad, hiszen ha nem így lenne, már tele lenne okádva a blog önsajnáló posztokkal. Nagyjából ennyi van, nem túl izgi, tudom.
Igazából csomószor eszembe jutott már, hogy mennyi mindent idefosnék legszívesebben, de mire gép elé vonszoltam magam, már elszállt az ihlet meg a lelkesedés, meg amúgy is, a legtöbb ilyesmi politikai-társadalmi panaszáradat lett volna, amit meg épeszű ember amúgysem olvas el - hiszen mint tudjuk, a vélemény olyan, mint a fing szaga, mindenki csak a sajátjára kíváncsi.
Lényeg a lényeg, megpróbálok több-kevesebb rendszerességgel firkantani ide is valamit, mert bár grafománságom jelentősen (sőt, szinte teljesen) alábbhagyott az évek alatt, azért jó dolog, ha van egy ilyen blog. Mindig szívderítő átnézni később, hogy milyen kis pöcs voltam anno, meg ilyesmi. :)
Na csauk, jövök még!
Fogok írni, fogok fogok, frankón.
Bár teljesen tisztában vagyok vele, hogy telibeszarjátok.
Igazából azt sem tudom, hogy miért beszélek többes számban, sőt azt sem, hogy egyáltalán kinek beszélek. A google bot nem túl reszponzív.
Nem lesz ebből kultblog sohase :(
Még valami: egyszerűen imádom a zenelejátszót itt a jobb oldalon, folyamatosan olyan muzsikákat tesz be, amiket képtelen vagyok lelőni. Így soha nem fogok aludni menni, baszod.
Nobel-díjat a Last.FM kitalálójának, azonnal.
Nos, nesztek, itt az új dizájn, kevésbé sztájlos, mint a régi, viszont legalább támogatja a hozzászólásokat, ami nagy előny.
Amúgy igaza van kakamátyásnak, valóban rinyablogot vezetek itten, de most kénytelen leszek szakítani a hagyománnyal, mostanában (lekopogom) nincs annyira sok okom panaszra. Van mellettem egy gyönyörű nőszemély, tanulmányaim haladnak (bár a holnapi nap folyamán meg kell írnom egy 20 oldalas házidogát, dehát mit nekem az), a komoly munkának pedig gátat szabott az az előttem eleddig ismeretlen törvény, miszerint nappalis főiskolás vagy egyetemista nem köthet 8 órás munkaszerződést. Januárig tehát marad a bedolgozás szarér-hugyér, kibírom.
Igen, baszott uncsi és érdektelenposzt, de a blogolás csak akkor megy gördülékenyen, ha teleszemetelhetem a rinyámmal. :(
Hamarosan lesz munkám. Köszönöm Neauxri. :D
Figyimár figyimár
Néztem itt a statisztikákat, és csomóan nézik a blogot, és tök meglepett, szal legyetek már olyan szívesek írjátok már ide kommentbe, hogy ki a jóistenemek vagytok. Nem mintha zavarna, csak kíváncsiság, érted, fúrja az oldalam, hogy ki és miért találja időpazarlásra érdemesnek ezt a szarhalmazt. Köszike.
Mostantól teljes mértékben a Florance Nightingale-szindrómára építek mindent. Másoknál bejön.
(ha meg nem tudod, mi az, fossál krokodilt, ezt mindenki tudja, aki látta a Vissza a jövőbe első részét.)
Szeretném megjegyezni továbbá, hogy az új Foo Fighters (Echoes, Silence, Patience and Grace) megbasz fasszal. Eddig nem szerettem ezt a zenekart, de most zseniálisat csináltak, nem kicsit.
What if I say i'm not like the others?
What if I say i'm not just another one in your place?
You're the pretender
What if I say I will never surrender?
Brutális CV-küldözgető hadjárat indul ezen a héten, és elkezdem használni azt a nyomorul autót is rendszeresen, ha már egyszer megcsináltam a kibaszott jogsit. Gecire unom az életem, oszt változtatni KELL rajta, és most meg is teszem - viva la revolution!
Muszáj megjegyeznem, hogy a Soho London egy paradicsom. Meg is találtam ott életem asszonyát, akihez természetesen egy estényi szemezés után sem volt tököm odamenni - amikor meg elhatároztam, nem volt sehol. Az utóbbi egy hónap teljesen leépítette az önbizalmamat.
Nem tudok sort keríteni rá. Tudom amúgy, hogy azt gondolod, mi a faszt várok - igazából semmit, csak tisztázást, könnyíteni akarok magamon. Nem jó mostanában az életem, nem tetszik, és mindent megadnék, hogy rendbejöjjön végre.
"And all these days I spend away
Ill make up for this I swear
I need your love to hold me up
When it’s all to much to bear
And when the night falls in around me
And I don’t think I’ll make it through
Ill use your light to guide the way
Cuz all I think about is you"
3 Doors Down - Landing in London
Világos. Az egyetlen mód, hogy ebből az elbaszott helyzetből akármi jót ki tudjak préselni az, ha elmondok neki mindent, teljesen őszintén. Elmondom, hogy 5 éve nem vagyok képes elfelejteni őt, jöhetett akárki, mindig úgy éreztem, hogy ő az igazi, vele fogom leélni az életemet. 99%, hogy ezzel tönkreteszek egy barátságot - egy olyat, ami nekem kizárólag fájdalmat okozna. Igen, lehet, hogy ez az ötlet a jópár baracknak és sörnek köszönhető, viszont oda-vissza átgondoltam (volt rá időm, megint 50 percet gyalogoltam haza a mocsok hidegben), és ez az egyetlen lehetőségem. És az utolsó is. Remélem holnap sort tudok keríteni a beszélgetésre, szigorúan face to face. Drukkoljatok. Köszi.
Legalább tudnék rá haragudni, vagy lett volna inkorrekt mocsok, csinált volna BÁRMIT rosszul, félreérthetően, sokkal egyszerűbb lenne - elintézném azzal, hogy lefosom onnantól. Így viszont, hogy mindent tisztázott, nem húzta az agyam, és nem jött a "túl jó ez a barátság, hogy elrontsuk azzal, hogy összejövünk" típusú ferdítéssel, hanem szépen megmondta, hogy nem kellek neki, csak mint barát, nem tetszem neki, sokkal de sokkal jobban vágyom rá, mint eddig. 17 (na jó, 18) éves korom óta abban a tudatban éltem, hogy bizony ő lesz a feleségem, mert sem azelőtt, sem azóta nem találkoztam olyannal, aki nála jobban megfogott volna külsőleg, belsőleg, sehogy - és persze most, hogy lehetne valami, nem lett semmi. Annyi furcsa csaj volt az életemben mostanában - miért nem volt csak egy, ő? Senki másnak nem akarok tetszeni, csak neki - és persze, hogy neki bezzeg nem jövök be. Cumi, as always. Azzal vígasztalom magam, hogy majd talán 2-3-4 év múlva újra találkozunk, hátha akkor össze fog jönni... De objektíven nézve ez csak önámítás. 22 év alatt ő volt a legeslegnormálisabb (sőt, elnézést azoktól, akik ezt olvassák és közük volt hozzám, de sok tekintetben az egyetlen normális :D) nő a közelemben - várjak még 22-t a következőre? Ha más nem, az lesz.